G ondolkoztál-e már valaha azon, hogy milyen ritmusban éled az életed? A legtöbb válasz erre, hogy rohanósan, azt sem tudják sokan, „hol áll a fejük”, egyik nap telik a másik után. Te hogyan élsz? Van-e időd, figyelmed az élet ritmusával menni, táncolni?

A szívverés ritmusában is van szünet! Neked mikor van szüneted a mindennapi rohanásodban? A kötelességtudat, a kötelezettségek, a feladatok mindenki életében ugyanúgy jelen vannak, csak másként. Amikor könnyedén felcímkézünk életeket, hogy „NEKI KÖNNYŰ”, akkor vajon nem-e csak az irigység beszél belőlünk, mert esetleg annak az embernek az életében jut idő olyasmire, amit mi magunk nem engedünk meg az Egónk fontosságérzete miatt? A minap, miközben az erkélyen kortyolgattam a délutáni kávémat és néztem a tájat, a párás levegő mögött meghúzódó zöldellő erdőt, a szomszéd házak erkélyeinek sokszínűségét és mosolyogtam az élet változatosságán és annak értelmezésén, megnyilvánulásain, egyszer csak észrevettem, hogy a gondolataim elkezdenek száguldozni és egy-egy képhez azonnal lett egy gondolattársítás. Mint valami háttér szoftver, az elme azonnal elkezdett gondolat áradatokat lökdösni a tökéletes pillanatba, ami ki is rántott a jelenlét adta világon való csodálkozás élményéből.