Másság
augusztus 8, 2019
Destruktivitás
augusztus 22, 2019
G
ondolkoztál-e már valaha azon, hogy milyen ritmusban éled az életed? A legtöbb válasz erre, hogy rohanósan, azt sem tudják sokan, „hol áll a fejük”, egyik nap telik a másik után. Te hogyan élsz? Van-e időd, figyelmed az élet ritmusával menni, táncolni?
A szívverés ritmusában is van szünet! Neked mikor van szüneted a mindennapi rohanásodban? A kötelességtudat, a kötelezettségek, a feladatok mindenki életében ugyanúgy jelen vannak, csak másként. Amikor könnyedén felcímkézünk életeket, hogy „NEKI KÖNNYŰ”, akkor vajon nem-e csak az irigység beszél belőlünk, mert esetleg annak az embernek az életében jut idő olyasmire, amit mi magunk nem engedünk meg az Egónk fontosságérzete miatt? A minap, miközben az erkélyen kortyolgattam a délutáni kávémat és néztem a tájat, a párás levegő mögött meghúzódó zöldellő erdőt, a szomszéd házak erkélyeinek sokszínűségét és mosolyogtam az élet változatosságán és annak értelmezésén, megnyilvánulásain, egyszer csak észrevettem, hogy a gondolataim elkezdenek száguldozni és egy-egy képhez azonnal lett egy gondolattársítás. Mint valami háttér szoftver, az elme azonnal elkezdett gondolat áradatokat lökdösni a tökéletes pillanatba, ami ki is rántott a jelenlét adta világon való csodálkozás élményéből.
A szívverés ritmusában is van szünet! Neked mikor van szüneted a mindennapi rohanásodban? A kötelességtudat, a kötelezettségek, a feladatok mindenki életében ugyanúgy jelen vannak, csak másként. Amikor könnyedén felcímkézünk életeket, hogy „NEKI KÖNNYŰ”, akkor vajon nem-e csak az irigység beszél belőlünk, mert esetleg annak az embernek az életében jut idő olyasmire, amit mi magunk nem engedünk meg az Egónk fontosságérzete miatt? A minap, miközben az erkélyen kortyolgattam a délutáni kávémat és néztem a tájat, a párás levegő mögött meghúzódó zöldellő erdőt, a szomszéd házak erkélyeinek sokszínűségét és mosolyogtam az élet változatosságán és annak értelmezésén, megnyilvánulásain, egyszer csak észrevettem, hogy a gondolataim elkezdenek száguldozni és egy-egy képhez azonnal lett egy gondolattársítás. Mint valami háttér szoftver, az elme azonnal elkezdett gondolat áradatokat lökdösni a tökéletes pillanatba, ami ki is rántott a jelenlét adta világon való csodálkozás élményéből.
Elkezdtem figyelni, hogy vajon miért tesszük ezt magunkkal? És a mögöttes tartalomban a „tedd magad hasznossá” felszólítás jelent meg!
Nahát, hányszor hallottuk, halljuk gyermekként, kamaszként, hogy ne bambulj, ne ábrándozz, csináld már! Mire felnövünk, gyakorlatilag elfelejtjük, hogy milyen is a gondolatnélküli szabadság érzése!
Elárulom Neked, az a valódi szabadság! A gondolatmentesség! Abban az ürességben tudnak megjelenni a leginkább gyermeki örömhöz hasonlítható tiszta érzések, amikor újra rá tudsz csodálkozni a világ sokszínűségére, arra, hogy felnőttként ki hogyan értlemez egy szép erkélyt, egy szép udvart. És nem jobb vagy rosszabb, csak más!
Ha irigykedsz, sóvárogsz más életére, akkor csak futnak a háttérprogramjaid és a múltban felszedett önértékelési normáid beszélnek bele a jelen adta lehetőségeidbe.
Légy BÁTOR és keresd meg mindazt, aminek már most lehetőséged lenne örülni. Nincs olyan, hogy minden rossz! Az éremnek mindig is két oldala volt, van és lesz…amíg e duális világban élsz.
