A
z életünkben felszínes szemlélőként jó és rossz, szép és csúnya, igazságos és igazságtalan dolgokat vélünk felfedezni és van hajlandóságunk címkézni.
A világunkban a dualitás az uralkodó nézet, azaz minden a kettősségen alapszik. Férfi és nő, nappal és éjszaka, tél és nyár, ősz és tavasz, sorolhatnám a végtelenségig. Ám elgondolkozol-e azon, hogy vannak átmenetek, vannak kereszteződések, vannak egymásba fonódások és akár a szívárvány színei, egyik a másikba olvad át, ami az éjszaka-nappal átmenetében gyönyörűen felfedezhető. Mikor láttál utoljára napfelkeltét? Mikor élted át utoljára minden érzékszerveddel, ahogy valami elmúlik és a helyébe lép egy más minőség? Ami nem rosszabb vagy jobb, csak más!
MÁS! Gondolkoztál már azon, hogy Te mitől vagy MÁS, mint a többiek? Miben vagy más? Mihez képest vagy más?
Rengeteg problémánk alapja, hogy a saját másságunkkal nem nézünk szembe, így a külvilágban szembeötlő, ránk köszönő másságot ítéljük meg aktuális beállítottságunktól függően.