Fel mered-e tenni a kérdést, hogy miért nem mersz az érzéseidre hagyatkozva élni? Mert akkor valószínűleg minden megváltozna körülötted, és ettől félsz! Félsz attól az Élettől, amire szíved szerint vágysz! Mert félsz elengedni mindazokat a dolgokat, amik most kényelmesek, amiket kötelességtudatból csinálsz, azért, hogy mások elfogadjanak, szeressenek. Az valóban lehetséges ...

Az emberi létezés lényege és motivációja a duális elme perspektíváiból nézve felfoghatatlan. A logikus elménk (bal agyféltek) csak analógiákban képes gondolkozni, azok az analógiák pedig a múlt tanulási folyamatai és megtapasztalásai alapján alakulnak ki minden egyénben és minden egyénben a saját szubjektív nézőpontjai alapján.

Az életünkben felszínes szemlélőként jó és rossz, szép és csúnya, igazságos és igazságtalan dolgokat vélünk felfedezni és van hajlandóságunk cimkézni. A világunkban a dualitás az uralkodó nézet, azaz minden a kettőségen alapszik.

Gondolkoztál-e már valaha azon, hogy milyen ritmusban éled az életed? A legtöbb válasz erre, hogy rohanósan, azt sem tudják sokan, „hol áll a fejük”, egyik nap telik a másik után. Te hogyan élsz? Van e időd, figyelmed az élet ritmusával menni, táncolni.